Hiányoznak… már nem minden nap, de szinte… Apuért 29 éve, Anyuért 7 éve gyújtok gyertyát.

Mit tehetek mást… járom a temetőt… hordom a virágot… néha nevetve, sokszor gombóccal a torkomban.

 

Kutatom magamban Őket: a gyönyörű Nőt és a szelíd Férfit, és megszakad a szívem, hogy velem majd ez a két csodálatos ember is örökre megszűnik majd létezni.

Hordozom Őket, míg dobog a szívem.