Milyen lenne, ha élne?

Nem engedné, hogy ősz legyen a haja… 85 év ide vagy oda… csüngős fülbevalót venne fel és bosszankodna, hogy miért kellett már megint új ruhát vennem neki… Bosszankodna, de azért billegne a tükör előtt.

Aztán felidéznénk azt a sok-sok évvel ezelőtti boldog délutánt, amikor a vadonatúj (lengyel piacos) hálóingjében táncikált a nappaliban és a táncikálás közben úgy beverte a lábát a fotel sarkába, hogy a könnye kicsordult.

Aztán főzni akarna valami finomat, mire én – jelentős közelharc után – rábeszélném, hogy inkább étterembe menjünk, ahol a pincér hozná a tortát 85 gyertyával, amire DrágajóAnyám sokkot kapna és nevetne…

Nevetnénk.

Közben meg olyan boldog lennék, hogy velem van, hogy még a hajszálam vége is mosolyogna… de nem mosolyog… mert Anyu már nincs itt… Istenem… idén nyolc éve nincs.

Az emlékét, a történeteit viszem tovább…